Nem vagyok egy nagy író géniusz, de úgy döntöttem, hogy e nagy eseményt megörökítem Kistücsök számára. Tudja milyen volt az életünk érkezése előtt 🙂
2007. szeptember 30. Valami megváltozott….
Egy pár napja már kicsit “furcsán” éreztem magam. Szúrt, bökött meg mindent csinált az oldalam, vagyis a petefészkem, mint utólag kiderült .-) Kiváncsiságomban, reggel átmentem a szomszédban tatlálható patikába és vettem 2 tesztet. Igaz akkor még egy hét hátra volt piroska nem megérkezésééig, de nem bírtam ki és megcsináltam egyet. Nagy megdöbbenésemre pozitív lett :-)))) ami persze nem ért lelki traumaként, de meglepett nagyon. Mutattam Apának is, de fel sem fogta mit szorongatok én a kezembe és halandzsázok Neki össze. Nem bírtam nagyon magammal, legszívesebben a nap minden órájában csináltam volna egyet, annyira örültem és féltem is persze egyben.
Aztán október 4-én amikor is ténylegesen a tettek mezejére kellett lépni, megismételtem egy héttel korábbi próbálkozásomat. Ismét pozitív lett:-) Sziiiiiiiiiiiiveeeeeeeeeeeeem szülők leszüüüüüüüüüünk :-DDD
1 hét múlva pedig már a doktorbácsi is megerősített bennünket, igen, SZÜLŐK leszünk 🙂
Első sztárfotónkat, 2007. oktőber 12-én kaptuk kézhez 🙂 ekkor MiniManó még csak 12,3 mm volt 🙂 Nagy volt a boldogság, alig fogtuk fel a dolgot. Persze az elkövetkezendő 3-3,5 hónap is a tudatosításról szólt szinte 🙂
10. hetes vércukorszint ellenőrzés
Utálom a vérvételeteket… nem nem azért mert félek, hanem mert nincsen vénám, és állandóan csak tippelnek, hogy hol lenne a legjobb megbökni… persze általában nem jön össze elsőre… másodikra sem… pedig hát ugye egyszer le kell venni… no mindegy. Majd csak hozzászokok, hiszen lesz még pár ilyen alakalom. Szerencsére minden rendben volt, jók lettek az eredmények.
Kész, rajt, indulhatunk :-)
2008 február 14. | Szerző: *yippy*
Nem vagyok egy nagy író géniusz, de úgy döntöttem, hogy e nagy eseményt megörökítem Kistücsök számára. Tudja milyen volt az életünk érkezése előtt 🙂
2007. szeptember 30. Valami megváltozott….
Egy pár napja már kicsit “furcsán” éreztem magam. Szúrt, bökött meg mindent csinált az oldalam, vagyis a petefészkem, mint utólag kiderült .-) Kiváncsiságomban, reggel átmentem a szomszédban tatlálható patikába és vettem 2 tesztet. Igaz akkor még egy hét hátra volt piroska nem megérkezésééig, de nem bírtam ki és megcsináltam egyet. Nagy megdöbbenésemre pozitív lett :-)))) ami persze nem ért lelki traumaként, de meglepett nagyon. Mutattam Apának is, de fel sem fogta mit szorongatok én a kezembe és halandzsázok Neki össze. Nem bírtam nagyon magammal, legszívesebben a nap minden órájában csináltam volna egyet, annyira örültem és féltem is persze egyben.
Aztán október 4-én amikor is ténylegesen a tettek mezejére kellett lépni, megismételtem egy héttel korábbi próbálkozásomat. Ismét pozitív lett:-) Sziiiiiiiiiiiiveeeeeeeeeeeeem szülők leszüüüüüüüüüünk :-DDD
1 hét múlva pedig már a doktorbácsi is megerősített bennünket, igen, SZÜLŐK leszünk 🙂
Első sztárfotónkat, 2007. oktőber 12-én kaptuk kézhez 🙂 ekkor MiniManó még csak 12,3 mm volt 🙂 Nagy volt a boldogság, alig fogtuk fel a dolgot. Persze az elkövetkezendő 3-3,5 hónap is a tudatosításról szólt szinte 🙂
10. hetes vércukorszint ellenőrzés
Utálom a vérvételeteket… nem nem azért mert félek, hanem mert nincsen vénám, és állandóan csak tippelnek, hogy hol lenne a legjobb megbökni… persze általában nem jön össze elsőre… másodikra sem… pedig hát ugye egyszer le kell venni… no mindegy. Majd csak hozzászokok, hiszen lesz még pár ilyen alakalom. Szerencsére minden rendben volt, jók lettek az eredmények.
Oldal ajánlása emailben
X